Sziasztok!

Egy kicsit elmaradtam az írással, ennek több oka is volt. Főleg mert annyira sűrű két héten vagyok túl, hogy talán most van időm egy kis levegővételhez. Vagyis most is épp valami máson kellene dolgoznom, de úgy döntöttem, ha beindul a hét, megint nem lesz időm.

Hol is kezdjem… Vasárnap délután van, én körülbelül két órája keltem. Péntek és szombat este is sikerült bulizni menni úgyhogy kicsit fáradt voltam már. Szerencsére most már tudom okosan csinálni, úgyhogy tegnap napközben is sikerült beadandókkal foglalkozni, meg ma is ez lesz a terv. Nagyon jól összeállt az itteni csapat. Pont tegnap jutott eszembe hogy mennyire színes társaság alakult ki mégis abszolút egymásra vagyunk hangolva. Nagyon jól érzem magam velük a mély beszélgetésektől az őrültködésekig, minden megy. Ismételten találtam egy pót családot magamnak és ennyi utazgatás után azt kell hogy mondjam, ez a legfontosabb. Ha nincs jó társaság, akkor lehetsz akármilyen szép helyen vagy akármennyire jó lehet a suli, az nem az igazi. Ma estére is megbeszéltük, hogy csinálunk egy light-os vasárnap esti mozizást, de persze semmi alkohol mert abból mindenki kapott eleget az elmúlt napokban. Megismertettem a néppel a pálinka szépségeit és érdekes módon nagyon ízlett mindenkinek. Ilyennel se nagyon találkoztam még.

Az iskola teljes gőzzel elkezdődött és nagyon pozitív élményeim vannak ott is. Nincsen nagyon sok órám viszont azok annyira tartalmasak, hogy nagyon fáradt tudok lenni egy-egy nap után. Hétfőn és pénteken önszorgalomból járok angol órákra. Az egyetem kifejezetten nemzetközi diákoknak fejlesztette ki ezeket a kurzusokat, amikre mindenki járhat.  Például esszéírást tanítanak, az itteni elvárásokat meg a hivatalos nyelv használatát. Vagy van akadémiai szókincsfejlesztés is. Már az első órákat is hasznosnak találtam, mert ilyen szinten én még nem tanultam a nyelvet. Kedden és csütörtökön több órás pénzügy és kutatás módszertan óráim vannak. Szerencsére a pénzügy eddig nem sok újat adott. Érdekes hogy sokan egyáltalán nem tanulták alapképzésben. A kutatás módszertanról is azt gondoltam, hogy hát én ilyet már csináltam, szakdolgozatot is írtam. De ez már sokkal magasabb szint. Már a 10 oldalas beadandómon kellene dolgoznom, de én még per pillanat azt sem tudom, hol kezdjek hozzá. És akkor persze a legjobb nap a héten a szerda, amikor reggel 9-től du 4-ig csak Events Management. Nagyon szuper téma vezetőnk van (Andrew), annyira lelkes tud lenni, hogy minket is magával ragad. Összesen 8-an vagyunk ezek a képzésen, aminek különösen örültem, hiszen sokkal családiasabb a légkör. Első szemeszterben (ami december végéig tart) lesz két field trip-ünk is. Az első november elején lesz, Andrew elvisz minket Londonba a BBC Good Food Show-ra ami egy elég nagyszabású eseménnyé vált az elmúlt évek alatt. Amit viszont a legjobban várok az a live project lesz. Két csoportra osztódunk, 4 ember megy Glasgowba egy hétre a másik 4 meg Harrogate-be. Mindkét városban lesz ugyanaz a cég által rendezett Christmas fair és mi a kezdetektől ott leszünk és közreműködünk a felépítésben és a szervezésben. Majd az egy hét alatt elő kell állítani egy tervet hogy, hogy lehetne az egészet sikeresebbé tenni. Persze ezeket mind állja az egyetem: utazás, szállás, minden. Aztán második szemeszterben tavasszal egy nemzetközi utunk is lesz, megyünk Finnországba valami rendezvényre. Szóval zajlik az élet, rengeteg lehetőség lesz arra, hogy tanuljunk és tapasztaljunk. Aztán júniusban meg el fog kezdődni a szakmai gyakorlat. Egy éves az egész és rengeteg lehetőség van, sok jó kapcsolata van az egyetemnek. Gondolkodtam természetesen más országokon is. Lenne lehetőség Amerikában, Ausztráliában, de nem vagyok benne biztos, hogy megint ennyire messze akarnék menni. Tetszik Anglia és itt talán még jobban is járnék. Manchesterben is vannak jó cégek, de elsősorban Londont fogom megcélozni. Már van pár ötletem, de azokat még megtartom magamnak. Decemberben már kezdődik az interjúztatás, úgyhogy nincs sok időm tájékozódni.

Hát ezt nem fogtam túl rövidre. Nagyjából így telnek a heteim itt. Emellett kaptam munkát is. Felvettek diák nagykövetnek, sulis rendezvényeket kell lebonyolítani és részt venni rajtuk. Már jövő héten kezdődik a training meg élesben is dolgozni fogok. Még egy másik munkát is akarok, csak annak a jelentkezéshez kell itteni adószám, ami még folyamatban van, úgyhogy addig sajnos nem tudok. Ez is egy rendezvényes cégnél lesz, itt Manchesteri koncerteken, fesztiválokon kell majd segédkeznem. Persze ha majd megkapom. Eléggé felpörögtek az események, és elnézve a napjaimat nem nagyon lesz semmi másra időm. Azért majd megpróbálok írni, bár ezek a dolgok beállnak, sok újdonság nem lesz.

Persze azért nem minden tökéletes itt sem. Eddig két dolog van, ami kicsit negatív, persze együtt lehet élni vele. Az egyik a zaj. Minden éjszaka éjfél és egy között felriadok arra, hogy emberek özönlenek az utcán bulizni. Mivel az épület úgy van kialakítva, hogy egy utca felett megy át, az alatta lévő rész visszhangzik és felerősít minden zajt. Kicsit idegesítő tud lenni, de már keresem a megoldásokat. A másik a közös konyha. Sokan most élnek először távol a szüleiktől és ez meglátszik. Valahogy még várják, hogy anyu mosogasson el vagy pakoljon el utánuk. Olyan kupi tud lenni, hogy nem férek oda, hogy előkészítsem a kajámat vagy főzzek. De már előhoztuk a témát páran és talán kezd jobb lenni a helyzet. Szóval nem minden fenékig tejfel, de ezek elkerülhetetlen dolgok, és ha végig ez lesz a legnagyobb bajom, akkor nem panaszkodhatom J

Petra

Sziasztok!

Az elmúlt napokban annyi minden történt, hogy gondoltam itt az idő egy kis élménybeszámolóra. Szombat este van és igen itthon ülök és gépezek. Tegnap este tartottunk egy kis összejövetelt annak kihasználására, hogy utoljára voltunk csak nemzetközi diákok a szálláson. Egy kis háttér információ. Az elmúlt egy héten csak a nemzetközi és a mesterképzéses diákok költözhettek be. Nekünk voltak programok szervezve az iskola által. Ma pedig jöttek az angolok, ami nagyon sok 18 éves épp középiskolából kiszabadult először otthonról elköltözött fiatalt jelent. Hát igen nem annyira vártuk ezt a pillanatot. Szóval még tegnap este áthívtunk pár embert, akit a héten ismertünk meg a különböző programokon, meg a házban lakókat is összeszedtük és tartottunk egy kis iszogatást, majd neki indultunk az estének. Voltunk már el előtte is, de most kifejezetten úgy indultunk, hogy bulizunk egyet és felfedezzük a város éjszakai életét. Hát ebből az lett, hogy egy csomó ideig sétáltunk a városban keresve egy pubot vagy egy helyet ahol lehet táncolni. Nem volt annyira sikeres, mert voltak a nagyon drága helyek ahol egy sört 4-5 fontért tudtál megvenni (az körülbelül 1600-2000 Ft) vagy a bárok, amik előtt kígyózott a sor, vagy olyan helyek ahol mi lettünk volna az első vendégek. Szóval visszajutottunk abba a pubba ahol már voltunk előtte is, egész hangulatos kifejezetten diákoknak. Csak az a terv nem sikerült, hogy új helyeket fedezzünk fel. Igen sajnos az éjszakai élet itt elég drága, de szerencsére nekem már megvoltak a bulizós-főiskolás éveim, úgyhogy nem érzek feltétlen késztetést, hogy minden este menjek valahova. Szóval visszatérve, ma beköltöztek a fiatalok. Jött anyu, apu kocsival meg annyi cuccal hogy azon gondolkodtam hova fér minden be, mert az apró szobába biztos nem az tuti. Aztán most este már neki is álltak, jöttek elő a tömények meg az ivós kártyajátékok. Szóval odamentem köszöntem maradtam egy kicsit aztán hagytam had tapasztalják meg azt, amit meg kell. Szombat este van és abszolút jól érzem magam itt a szobámban zenét hallgatva és a regényemet írogatva.

Nem is tudom mikor írtam az előző bejegyzést, de azóta rengeteg minden történt. Egész héten reggeltől estig programok voltak az iskolában vagy a városban aztán esténként leléptünk a kőkemény éjszakába, ami általában 10-ig tartott, mert mindenki annyira fáradt volt az egész napos pörgéstől, hogy tovább nem nagyon maradtunk. Kivéve persze a tegnapot. A társaság elég jól összejött. Mindenki mást tanul, más országból jött és teljesen különböző egyéniség. Ezt szeretem az ilyen csapatokban, hogy annyira színes és mégis olyan jól ki lehet jönni mindenkivel. Persze még csak az ismerkedés szakaszában tartunk. Ők a lakótársaim, akikkel minden reggel összefutok a konyhában, vagy ha délután kimegyek, biztos találok ott valakit. Nagyjából egy időben is szoktunk vacsizni is, úgyhogy alakulnak ki a szokások.

Szerdától kezdve egy úgynevezett Welcome hét volt nekünk, külföldieknek. Az iskola egyik épületében volt reggel egy megnyitó beszéd, ami 90%-ban arról szólt, hogy milyen fontos az, hogy jól szórakozzunk és hogy használjuk ki az itt töltött időt. Ismerkedjünk, vegyünk részt a rendezvényeken és töltsük ki mindennapjainkat. És hogy mennyire nem szabad csak a munkába és tanulásba feledkezni. Ez a rész már nagyon szimpatikus volt. Aztán berendezték az átriumot egy kis börzének ahol minden standnál más információhoz jutottunk. Például rögtön sikerült regisztrálnom a helyi orvosnál, bármi van, megvannak az adataim. És ha Manchesteren kívül történik valami, akkor is benne vagyok már a rendszerben. Tudtam, hogy ezt meg kell majd csinálnom, de nagyon örültem, hogy ilyen egyszerűen sikerült letudnom. Vagy például különböző bankok ajánlották számlanyitási lehetőségeiket így ez is leegyszerűsítette a választás folyamatát. Aztán szerdától péntekig egész nap előadások mentek különböző dolgokról, amik hasznosak lehetnek nekünk. Például volt egy előadás hogy hogy tudunk hatékonyan takarékoskodni, tippeket adtak és segítséget. Vagy ami nagyon tetszik, hogy van lehetőség angol órákra is járni annak, aki szeretné tökéletesíteni a nyelvtudását. Vannak külön tanfolyamok íráskészség fejlesztésre, nyelvtan vagy szókincs tökéletesítésre. És ezt ingyen ajánlja az iskola, ráadásul konzultációkra is lehet jelentkezni ahol egy-egy beadandót segítenek átnézni és javítani. Ez hatalmas segítség lesz nekem is mivel anyanyelvű diákokkal fogok tanulni és ebből a hátrányból le kell majd faragnom. Ezek mellett sport lehetőségeket is ajánl az egyetem. Van egy program Aktív campus néven folyik és 20 féle sportot lehet űzni minden héten teljesen ingyen. Van egy órarend amiben benne van hogy mi mikor van. Lehet menni úszásedzésre, vannak futókörök, lehet röplabdázni, squash-olni vagy éppen teniszezni tanulni. Ezekhez adnak felszerelést és minden segítséget.

Egy kis információ az egyetemről magáról hogy megértsétek a lelkesedésemet. Manchesterben 3 nagyobb egyetem van, ebből csak az MMU-ra (Manchester Metropolitan Univesity) jár majdnem negyvenezer diák. Igen, több mint Baja lakossága. A másik 2 egyetemre is 30-30 ezer diák jár és a legszebb az egészben, hogy ezek a campusok egymás mellett helyezkednek el az Oxford Road mentén, így ezzel ez a terület Európa legsűrűbb diáknegyede. Maga az MMU hatalmas területet foglal el a különböző épületeivel, minden karnak külön székhely persze ez mind egy helyen és én ennek a kellős közepén lakom. A kedvenc helyem mégis a könyvtár lesz, abban biztos vagyok. Szerveztek egy könyvtár túrát is nekünk, ami végigvitt az ötemeletes komplexumon a legmodernebb felszereléssel automatikus beléptetőkkel, kölcsönzőkkel és hatalmas szakmai gyűjteménnyel. Vannak csak tanulószobák ahol különített boxokban lehet elzárkózni a külvilágtól vagy csoport munkára kialakított helységek. Az biztos, hogy állandó vendég leszek ott. Ami talán még ezeknél is jobban tetszik az az emberek, a személyzet hozzánk állása. Azt a sok szeretetet (igen azt!) segítséget és pozitív hozzáállást, amit a pár nap alatt kaptunk talán semmihez sem hasonlíthatom. Itt tényleg a diákokért vannak, tényleg azt szeretnék, hogy minden sikerüljön. Van valami problémám? Saját határokat átlépve próbálnak segíteni. Már egy csomó tanárral elbeszélgettem, mert érdekli őket, hogy mi van velünk. Egy szó, mint száz, ez nem az, amit eddig megtapasztaltam felsőoktatással kapcsolatban. 

Volt egy welcome vacsoránk is szerda este. Igen meghívták a nemzetközi diákokat egy ír estre. A Palace hotel egyik rendezvénytermében volt megtartva, előzetes feliratkozással lehetett részt venni, de így is rengetegen voltunk. A vacsora, hát hogy is mondjam felejthető volt. Nem volt kifejezetten rossz, de én ennyire jellegtelen ételeket nem ettem még. Utána viszont volt élő zene és ír táncoktatás. Hát régen nevettem ennyit. Csoportos táncokat tanítottak nekünk, amik nem kifejezetten voltak bonyolultak, de állíts be 50 embert egy táncparkettre és próbáld nekik elmagyarázni, hogy miket kell csinálni. Elég nagy káosz volt belőle, de egy idő után belejöttünk és eszméletlenül jól szórakoztunk. Végig ugráltunk nem tudom mennyi számot, mindenkiről szakadt a víz a végére.

A másik szuper program, amit szerveztek az idegenvezetés a városban.10-es csoportokra lettünk osztva péntek délelőtt, mindenki kapott egy idegenvezetőt és 2 és fél órán keresztül sétáltunk és kaptunk a tömérdek információt. Manchester nem különösképpen szép vagy különleges város. Abszolút nagy városi hangulata van. Vannak régi szép épületek, de mellettük meg az újépítésű üvegfalú irodaházak elveszik a történelmi hangulatot. Jót sétáltunk és sok érdekes dolgot mondott a guide. Láttam a hotelt ahol Mr. Roys and Mr. Rolls először találkoztak és megszülettek a Roys Rolls alapjai. De például itt szállt meg a Spice Girls is akkor amikor Victoria és David Beckham először találkoztak, és Davidet jó párszor kiszúrták amint ki-be mászkál a szállodából. Micsoda történelmi helyszín… Aztán láttuk azt az épületet ahova Charles Dickens járt és ez a város inspirálta a következő művének, a Karácsonyi ének megírására. Azt is megtudtam, hogy a Manchester United egykori igazgatója játékosokat akart toborozni és hallott egy bizonyos színészről, aki ott játszott az egyik színházban, és tudták róla hogy tehetséges játékos. Személyesen ment meggyőzni, hogy csatlakozzon a klubhoz, de szerencsénkre Sean Connery úgy döntött, hogy marad a szakmájánál. Most csak ezek a ’fun fact’-ek jutottak eszembe, de az egész túra érdekes volt.

Még az időjárásról annyit muszáj elmondanom, hogy hatodik napom végéhez érek itt Angliában és még egy csepp eső sem esett. Az egyik helyi tanár azt mondta, hogy 15 éve nem volt ennyire száraz szeptember itt Manchesterben. Mondjuk esténként már hűvös van. Még a kabát nem került elő, de hosszú ujjú és farmerdzseki az alap. Viszont a legviccesebb hogy a helyi fiatalok olyan ruhákba járnak esténként, hogy rossz rájuk nézni. A lehető legrövidebb short, harisnya nélkül és kis pántos felső ami kb a köldökükig ér. És nem 1-2 ilyen ember van, de nagyon sokan így járnak amikor 10-15 fok van és mi majd megfagyunk. Minden egyes este elborzadok rajtuk.

Azt hiszem egy kicsit hosszúra eresztettem ezt a mai bejegyzést, de itt tényleg zajlik az élet. Szép estét mindenkinek.

Petra

Hello,

Közkívánatra ismét nekiültem az írásnak, hogy így osszam meg újabb kalandjaimat rokonokkal, barátokkal és bárkivel, akit érdekel. Mindig meglepődök, amikor hosszabb idő után újra belépek már 5 éve működő profilomba a blog.hu-n. Olyan újítások meg lehetőségek vannak már aminek 80%-át már nem is értem, de reméljük szükségem sem lesz rá. Szóval így most második napom délutánján úgy döntöttem ideje bepötyögnöm élményeimet, mert annyi minden történt és fog történni, hogy nem lehet majd követni. Na meg, mert elkezdtek jönni az emailek, hogy mi van velem és sokadszorra leírni ugyanazt egy picit időigényes. Így csak linkelek egyet és mindenki boldog, köztük én is.

 A hajós blogot sajnos nem fejeztem be (bár azt hiszem eddig egyiket sem zártam le rendesen), de Március végén hazajöttem és úgy döntöttem, hogy új kalandba vágok, mert 6 hónap után meguntam a Karib szigeteket. Najó nem, csak a munkából lett elegem. Úgy döntöttem, hogy itt az idő hogy kipróbáljam magam valami másban. Régóta bennem volt a gondolat hogy el kéne végezni egy mester képzést, hogy kicsit specializálódjak, mert a szálloda vendéglátás vonal nem az én világom. De eddig nem volt erre sem pénzem sem ötletem. Idén, a hajóról hazajövet mindkettő lett, úgyhogy belevágtam. Sokan kérdezték, miért Anglia. Hát egyrészt én mindenképpen szerettem volna angol anyanyelvű országban tanulni másrészt amit szerettem volna, azt talán a legjobban kamatoztatni ebben az országban tudom. Aztán hogy miért Manchester az egy sokkal egyszerűbb kérdés volt. London volt az első választásom, de gyorsan kiderült, hogy – nem túlzok – dupla annyiba kerülne minden, a tandíjtól a megélhetésig.  Úgyhogy gyorsan odébb pillantottam hogy milyen más lehetőségek vannak. Meg is találtam Manchestert ahol úgy hirdették a képzést hogy 1 év tanítás és utána egy év gyakorlat, ami hatalmas előny mert ugye manapság ott van az a rengeteg diplomás fiatal semmi tapasztalattal és nagyon nehezen tudnak elhelyezkedni. Ez volt nálam a legfontosabb tényező, hogy miért ezt a sulit választottam. Aztán utána az is kiderült, hogy ez a kar az első számú turizmusos kar Észak Angliában. Nos, akkor már csak azt kell leírnom hogy mit is fogok tanulni. International Events Management a szak neve ami tulajdonképpen management pozícióba képez szakembereket a rendezvény iparba (nem tudom hogy ilyet mondanak-e magyarul csak próbálom lefordítani). Itt több ezer fős rendezvényekre gondolok ami lehet üzleti, sport, kulturális vagy igazából akármi nagyszabású. A szakon olyan emberek oktatnak, akik jelenleg is a szakmában dolgoznak és jó kapcsolataik vannak. Legalábbis ezeket az információkat szereztem, de majd kiderül, hogy is van ez.

Ennyi volt a kis bevezetés annak. aki esetleg még nem volt tisztában ezekkel a dolgokkal. Hosszas készülődés, kisebb pánikrohamok és sok-sok búcsúzkodás után hétfőn reggel felültem a repülőre. Hajnali géppel mentem Brüsszeli átszállással sikerült foglalnom. Már éjszaka sem aludtam jól, de a repülőn sem sikerült, ami azért volt jó mert végignéztem ahogy szépen ereszkedünk Anglia fölött. Végignéztem mennyi zöld, mennyi fa, na és mennyi birka van errefelé. A ráhangolódás megvolt. Aztán a reptéren már várt a suliból egy kirendelt ember, aki beültetett egy taxiba az iskola számláján és behozott rögtön a szállásomra. Arról annyit kell tudni, hogy egy úgynevezett Resident Hall-ban lakok ami a campuson van és olyan mint egy koli. Annyi különbséggel hogy itt van külön szobám kis ággyal, íróasztallal, szekrénnyel meg egy mosdókagylóval. Többi mind közösségi mint például a konyha amin 17-en osztozunk. Viszont nagyon szuperül ki van alakítva mindenkinek van egy zárható szekrénye, egy zárható része a hűtőben meg a mélyhűtőben is. Szóval elég jó az egész bár a fürdő részlege elég lerobbant, de voltam én már ennél ezerszer rosszabb helyen, úgyhogy abszolút elégedett és pozitív vagyok hellyel kapcsolatban. A negyedik emeleti szobámról annyit kell tudni, hogy hatalmas ablaka van, nagyon fényes és onnan szép kilátás nyílik a campus területére távolban meg Manchester belvárosára. Ja és még valami, pont rálátok az épületre ahol majd az óráim lesznek úgyhogy nagyon korábban nem kell majd kelnem. A portás bácsi aki a gondnok is egyben nagyon kedves volt segített mindenben elmagyarázta a dolgokat és még fel is jött nehogy eltévedjek. Még aznap délután el kellett mennem vásárolni mert ilyen alap dolgok mint paplan vagy párna azok itt nem voltak. Találtam is egy hatalmas áruházat 2.5 km-re innen. Gondoltam milyen jó lesz, sétálok egyet. Csak az nem jutott eszembe hogy visszafelé azzal a rengeteg cuccal hogy fogok jönni. Az áruház Tesco szerű volt úgyhogy minden volt, de csak ágyneműt vettem, meg egy kis kaját. Hát az élelmiszer részleg külön elborzasztotta a mostanában tudatosan étkező énemet. Minden előre elkészített, fagyasztott áruból állt a fél üzlet. Barna kenyérhez hasonlót is csak hatalmas kutatás árán találtam. Szóval ez picit lelombozott, hogy mit fogok én itt enni. Ma már persze minden megoldódott. Hatalmasat aludtam majd reggelinél összefutottam pár emberkével akik szintén itt laknak. Van köztük ázsiai, finn, kanadai, belga, amerikai na meg még sok más. Elég színes itt is a lakóközösség. Szóval ők mondták, hogy mennek be a belvárosba kicsit körülnézni meg vásárolni. Persze nekem is kellett még mert ilyen hogy pohár, serpenyő, tányérok ezek nem voltak még. Úgyhogy négyen besétáltunk a körülbelül 15 percre lévő centrumba. Manchester maga abszolút nagyváros fél milliós lakossággal és ez meg is látszik. Nagy forgalom, sok ember, rengeteg üzlet, étterem mindenfelé. Persze főleg gyorséttermek. Sikerült találnom a közelben zöldségest ahol be is vásároltam meg olyan boltokat ahol azért van rendes kaja (vagy legalább is közelít).Egész délelőtt vásároltunk és én nagyjából jó is vagyok bár biztos majd elő fog jönni egy-két dolog ami hiányzik de akkor majd pótolom.

Tetszik a város, nyüzsög, pörög ahogy én szeretem de persze ott ahol én lakok kicsit kisvárosi érzésem is van. Mindenkinek üzenem, aki féltett az időjárástól: egyelőre száz ágra süt a nap és rövidujjú-s idő van. Igen tudom, hogy otthon esik… hehe.

Mára nagyjából ennyi majd ha lesz történés akkor írok. A héten már el fognak kezdődni a programok az iskolával kapcsolatban, de a regisztrációs hét csak jövő héten lesz, a tanítás meg csak utána kezdődik.

Petra