Sziasztok!
Az elmúlt napokban annyi minden történt, hogy gondoltam itt az idő egy kis élménybeszámolóra. Szombat este van és igen itthon ülök és gépezek. Tegnap este tartottunk egy kis összejövetelt annak kihasználására, hogy utoljára voltunk csak nemzetközi diákok a szálláson. Egy kis háttér információ. Az elmúlt egy héten csak a nemzetközi és a mesterképzéses diákok költözhettek be. Nekünk voltak programok szervezve az iskola által. Ma pedig jöttek az angolok, ami nagyon sok 18 éves épp középiskolából kiszabadult először otthonról elköltözött fiatalt jelent. Hát igen nem annyira vártuk ezt a pillanatot. Szóval még tegnap este áthívtunk pár embert, akit a héten ismertünk meg a különböző programokon, meg a házban lakókat is összeszedtük és tartottunk egy kis iszogatást, majd neki indultunk az estének. Voltunk már el előtte is, de most kifejezetten úgy indultunk, hogy bulizunk egyet és felfedezzük a város éjszakai életét. Hát ebből az lett, hogy egy csomó ideig sétáltunk a városban keresve egy pubot vagy egy helyet ahol lehet táncolni. Nem volt annyira sikeres, mert voltak a nagyon drága helyek ahol egy sört 4-5 fontért tudtál megvenni (az körülbelül 1600-2000 Ft) vagy a bárok, amik előtt kígyózott a sor, vagy olyan helyek ahol mi lettünk volna az első vendégek. Szóval visszajutottunk abba a pubba ahol már voltunk előtte is, egész hangulatos kifejezetten diákoknak. Csak az a terv nem sikerült, hogy új helyeket fedezzünk fel. Igen sajnos az éjszakai élet itt elég drága, de szerencsére nekem már megvoltak a bulizós-főiskolás éveim, úgyhogy nem érzek feltétlen késztetést, hogy minden este menjek valahova. Szóval visszatérve, ma beköltöztek a fiatalok. Jött anyu, apu kocsival meg annyi cuccal hogy azon gondolkodtam hova fér minden be, mert az apró szobába biztos nem az tuti. Aztán most este már neki is álltak, jöttek elő a tömények meg az ivós kártyajátékok. Szóval odamentem köszöntem maradtam egy kicsit aztán hagytam had tapasztalják meg azt, amit meg kell. Szombat este van és abszolút jól érzem magam itt a szobámban zenét hallgatva és a regényemet írogatva.
Nem is tudom mikor írtam az előző bejegyzést, de azóta rengeteg minden történt. Egész héten reggeltől estig programok voltak az iskolában vagy a városban aztán esténként leléptünk a kőkemény éjszakába, ami általában 10-ig tartott, mert mindenki annyira fáradt volt az egész napos pörgéstől, hogy tovább nem nagyon maradtunk. Kivéve persze a tegnapot. A társaság elég jól összejött. Mindenki mást tanul, más országból jött és teljesen különböző egyéniség. Ezt szeretem az ilyen csapatokban, hogy annyira színes és mégis olyan jól ki lehet jönni mindenkivel. Persze még csak az ismerkedés szakaszában tartunk. Ők a lakótársaim, akikkel minden reggel összefutok a konyhában, vagy ha délután kimegyek, biztos találok ott valakit. Nagyjából egy időben is szoktunk vacsizni is, úgyhogy alakulnak ki a szokások.
Szerdától kezdve egy úgynevezett Welcome hét volt nekünk, külföldieknek. Az iskola egyik épületében volt reggel egy megnyitó beszéd, ami 90%-ban arról szólt, hogy milyen fontos az, hogy jól szórakozzunk és hogy használjuk ki az itt töltött időt. Ismerkedjünk, vegyünk részt a rendezvényeken és töltsük ki mindennapjainkat. És hogy mennyire nem szabad csak a munkába és tanulásba feledkezni. Ez a rész már nagyon szimpatikus volt. Aztán berendezték az átriumot egy kis börzének ahol minden standnál más információhoz jutottunk. Például rögtön sikerült regisztrálnom a helyi orvosnál, bármi van, megvannak az adataim. És ha Manchesteren kívül történik valami, akkor is benne vagyok már a rendszerben. Tudtam, hogy ezt meg kell majd csinálnom, de nagyon örültem, hogy ilyen egyszerűen sikerült letudnom. Vagy például különböző bankok ajánlották számlanyitási lehetőségeiket így ez is leegyszerűsítette a választás folyamatát. Aztán szerdától péntekig egész nap előadások mentek különböző dolgokról, amik hasznosak lehetnek nekünk. Például volt egy előadás hogy hogy tudunk hatékonyan takarékoskodni, tippeket adtak és segítséget. Vagy ami nagyon tetszik, hogy van lehetőség angol órákra is járni annak, aki szeretné tökéletesíteni a nyelvtudását. Vannak külön tanfolyamok íráskészség fejlesztésre, nyelvtan vagy szókincs tökéletesítésre. És ezt ingyen ajánlja az iskola, ráadásul konzultációkra is lehet jelentkezni ahol egy-egy beadandót segítenek átnézni és javítani. Ez hatalmas segítség lesz nekem is mivel anyanyelvű diákokkal fogok tanulni és ebből a hátrányból le kell majd faragnom. Ezek mellett sport lehetőségeket is ajánl az egyetem. Van egy program Aktív campus néven folyik és 20 féle sportot lehet űzni minden héten teljesen ingyen. Van egy órarend amiben benne van hogy mi mikor van. Lehet menni úszásedzésre, vannak futókörök, lehet röplabdázni, squash-olni vagy éppen teniszezni tanulni. Ezekhez adnak felszerelést és minden segítséget.
Egy kis információ az egyetemről magáról hogy megértsétek a lelkesedésemet. Manchesterben 3 nagyobb egyetem van, ebből csak az MMU-ra (Manchester Metropolitan Univesity) jár majdnem negyvenezer diák. Igen, több mint Baja lakossága. A másik 2 egyetemre is 30-30 ezer diák jár és a legszebb az egészben, hogy ezek a campusok egymás mellett helyezkednek el az Oxford Road mentén, így ezzel ez a terület Európa legsűrűbb diáknegyede. Maga az MMU hatalmas területet foglal el a különböző épületeivel, minden karnak külön székhely persze ez mind egy helyen és én ennek a kellős közepén lakom. A kedvenc helyem mégis a könyvtár lesz, abban biztos vagyok. Szerveztek egy könyvtár túrát is nekünk, ami végigvitt az ötemeletes komplexumon a legmodernebb felszereléssel automatikus beléptetőkkel, kölcsönzőkkel és hatalmas szakmai gyűjteménnyel. Vannak csak tanulószobák ahol különített boxokban lehet elzárkózni a külvilágtól vagy csoport munkára kialakított helységek. Az biztos, hogy állandó vendég leszek ott. Ami talán még ezeknél is jobban tetszik az az emberek, a személyzet hozzánk állása. Azt a sok szeretetet (igen azt!) segítséget és pozitív hozzáállást, amit a pár nap alatt kaptunk talán semmihez sem hasonlíthatom. Itt tényleg a diákokért vannak, tényleg azt szeretnék, hogy minden sikerüljön. Van valami problémám? Saját határokat átlépve próbálnak segíteni. Már egy csomó tanárral elbeszélgettem, mert érdekli őket, hogy mi van velünk. Egy szó, mint száz, ez nem az, amit eddig megtapasztaltam felsőoktatással kapcsolatban.
Volt egy welcome vacsoránk is szerda este. Igen meghívták a nemzetközi diákokat egy ír estre. A Palace hotel egyik rendezvénytermében volt megtartva, előzetes feliratkozással lehetett részt venni, de így is rengetegen voltunk. A vacsora, hát hogy is mondjam felejthető volt. Nem volt kifejezetten rossz, de én ennyire jellegtelen ételeket nem ettem még. Utána viszont volt élő zene és ír táncoktatás. Hát régen nevettem ennyit. Csoportos táncokat tanítottak nekünk, amik nem kifejezetten voltak bonyolultak, de állíts be 50 embert egy táncparkettre és próbáld nekik elmagyarázni, hogy miket kell csinálni. Elég nagy káosz volt belőle, de egy idő után belejöttünk és eszméletlenül jól szórakoztunk. Végig ugráltunk nem tudom mennyi számot, mindenkiről szakadt a víz a végére.
A másik szuper program, amit szerveztek az idegenvezetés a városban.10-es csoportokra lettünk osztva péntek délelőtt, mindenki kapott egy idegenvezetőt és 2 és fél órán keresztül sétáltunk és kaptunk a tömérdek információt. Manchester nem különösképpen szép vagy különleges város. Abszolút nagy városi hangulata van. Vannak régi szép épületek, de mellettük meg az újépítésű üvegfalú irodaházak elveszik a történelmi hangulatot. Jót sétáltunk és sok érdekes dolgot mondott a guide. Láttam a hotelt ahol Mr. Roys and Mr. Rolls először találkoztak és megszülettek a Roys Rolls alapjai. De például itt szállt meg a Spice Girls is akkor amikor Victoria és David Beckham először találkoztak, és Davidet jó párszor kiszúrták amint ki-be mászkál a szállodából. Micsoda történelmi helyszín… Aztán láttuk azt az épületet ahova Charles Dickens járt és ez a város inspirálta a következő művének, a Karácsonyi ének megírására. Azt is megtudtam, hogy a Manchester United egykori igazgatója játékosokat akart toborozni és hallott egy bizonyos színészről, aki ott játszott az egyik színházban, és tudták róla hogy tehetséges játékos. Személyesen ment meggyőzni, hogy csatlakozzon a klubhoz, de szerencsénkre Sean Connery úgy döntött, hogy marad a szakmájánál. Most csak ezek a ’fun fact’-ek jutottak eszembe, de az egész túra érdekes volt.
Még az időjárásról annyit muszáj elmondanom, hogy hatodik napom végéhez érek itt Angliában és még egy csepp eső sem esett. Az egyik helyi tanár azt mondta, hogy 15 éve nem volt ennyire száraz szeptember itt Manchesterben. Mondjuk esténként már hűvös van. Még a kabát nem került elő, de hosszú ujjú és farmerdzseki az alap. Viszont a legviccesebb hogy a helyi fiatalok olyan ruhákba járnak esténként, hogy rossz rájuk nézni. A lehető legrövidebb short, harisnya nélkül és kis pántos felső ami kb a köldökükig ér. És nem 1-2 ilyen ember van, de nagyon sokan így járnak amikor 10-15 fok van és mi majd megfagyunk. Minden egyes este elborzadok rajtuk.
Azt hiszem egy kicsit hosszúra eresztettem ezt a mai bejegyzést, de itt tényleg zajlik az élet. Szép estét mindenkinek.
Petra
